Mely összetevők a műanyag csomagolásban és az egészségünk között?
Egy friss tudományos vizsgálat fényt derített egy jelentős egészségügyi kockázatra, amely napi szokásainkhoz kapcsolódik. A biszfenol A (BPA) és a ftalátok – két vegyi anyag, amely szinte minden műanyag csomagolásban jelen van – összefüggésben állnak a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásával. Ezek az endokrin diszruptorok (hormonrendszert zavaró anyagok) megtalálhatóak az újrahasználható műanyag palackokban, az ételtartó dobozokban, a konzervdobozok belső bevonataiban és még a nyugtákon is. Habár naponta kezelünk ezeket az anyagokat anélkül, hogy erre gondolnánk, ezek a molekulák lassan bekerülnek szervezetünkbe és befolyásolják az anyagcseréjét.
Ennek a felfedezésnek a jelentősége abban rejlik, hogy közvetlen és mérhető kapcsolatot hoz létre e vegyi anyagok krónikus expozíciója és a világszerte több mint 400 millió emberben előforduló betegség között. Ez nem csupán statisztikai korreláció: a kutatás azt bizonyítja, hogy ezek az összetevők milyen biológiai mechanizmussal zavart okoznak a vércukorszint szabályozásában és az inzulinérzékenységben.
Az első tanulmány bizonyítja a biszfenol A és a cukorbetegség közötti kapcsolatot
Hogyan csökkenti a biszfenol A az inzulinérzékenységet?
A biszfenol A úgynevezett endokrin diszruptor, amely utánozza a test természetes hormonjainak hatásait. Az emésztorendszeren keresztül felszívódva megkötődik a sejtek hormonális receptorjaihoz, és megzavarja a glukózszabályozásért felelős biológiai jeleket. Pontosabban: a BPA zavart okoz az izom- és zsírszöveti sejtek azon képességében, hogy megfelelően reagáljanak az inzulinra, amely az a hormon, amely szabályozza a vércukorszintet.
Amikor a BPA a keringésbe kerül, a sejtek fokozatosan érzéketlenné válnak az inzulinra. Ez az inzulinrezisztencia arra kényszeríti a hasnyálmirigyet, hogy több inzulint termeljen ahhoz, hogy stabil vércukorszintet tartson fenn. Hosszú távon azonban ez az adaptációs mechanizmus kimerül: a hasnyálmirigy már nem képes az igényt követni, és a vércukorszint emelkedik. Ez a 2-es típusú cukorbetegség kapuja.
A vizsgálat a BPA krónikus expozícióját tapasztaló személyeknél mérte az inzulinérzékenység csökkenését, és összehasonlította őket egy minimális expozícióval rendelkező kontrollcsoporttal. Az eredmények dózisfüggő korrelációt mutatnak: minél nagyobb az expozíció, annál inkább romlik az inzulinérzékenység. Ez az összefüggés nem hagy sok helyet a véletlennek: nem statisztikai véletlen, hanem egy dokumentált toxikológiai hatás.
A „biztonságos » adag megkérdőjelezésre kerül
Eddig az egészségügyi hatóságok 4 mikrogramm/kilogramm testsúly értékben határozták meg a megengedett napi dózist (MND). Ez a korlát a fogyasztókat védelmezte azzal, hogy megengedte a gyártóknak a BPA használatát a csomagolásokban, ha betartják ezt az értéket. Az új vizsgálat azonban megkérdőjelezi e norma érvényességét.
A kutatók jelentős metabolikus hatásokat figyeltek meg az olyan expozíciós szinteken, amelyek jóval az „biztonságos » szintűként hivatalosan elismert küszöbértékek alatt voltak. Ez azt sugallja, hogy a jelenlegi megengedett napi adag nem veszi figyelembe az összes valós kockázatot, különösen a vércukorszint és az inzulinérzékenység tekintetében. Ez a felfedezés szabályozási vitát indít el: csökkenteni kell a megengedett határértékeket? Meg kell-e tiltani a BPA-t bizonyos felhasználásokban, különösen az élelmiszerrel érintkező termékeknél?
A ftalátok szintén gyanúsak a cukorbetegség kockázatának növelésében
A biszfenol A mellett a ftalátok hasonló egészségügyi kockázatként merülnek fel. Ezek a lágyítószerek – amelyeket a műanyagok rugalmassá tételéhez használnak (csövekben, rugalmas műanyag tasakokban, egyes játékokban) – a BPA-hoz hasonló mechanizmuson keresztül működnek. A hormonális receptorokat is megzavarják, és zavart okoznak az inzulintermelésben a hasnyálmirigy szintjén.
A ftalátoknak az inzulinerezisztenciára és a 2-es típusú cukorbetegségre gyakorolt hatásáról szóló epidemiológiai adatok már több éve halmozódnak fel a szakirodalomban, különösen a nőknél. A rendszeres expozíció még alacsony dózisban is növeli az glukóz-intoleranciához vezethet. A BPA-val ellentétben, amely az utóbbi tanulmányok fókuszában áll, a ftalátok kevesebb figyelmet kapnak a médiában, holott potenciálisan nagyobb számú személyt érintenek a mindennapi termékekben való előfordulásuk miatt.
Hol rejtőzik a BPA és a ftalátok?
Élelmiszer-csomagolások, újrahasználható műanyag palackok, csavarzárak, konzervdobozok belső bevonata (BPA), víztömlők, rugalmas műanyag tasakok, rugalmas játékok (ftalátok). Jelen vannak a kozmetikumok és higiéniai termékek összetételében is, mivel lágyítószerként működnek.
Szabályozási felülvizsgálat és megelőzési intézkedések felé
Ez az első tanulmány, amely közvetlenül összekapcsolja ezeket az összetevőket a cukorbetegséggel, felgyorsítja az európai és nemzetközi szintű szabályozási vitákat. Több ország már korlátozóbb intézkedéseket fontolgat: a megengedett BPA-szint csökkentése, ágazati betiltások (különösen a cumik és a gyermekek számára készült edények esetében), fokozatos helyettesítés kevésbé toxikus alternatívákkal.
Az egyéni megelőzés terén a fogyasztók csökkenthetik az expozícióját azáltal, hogy korlátozzák a műanyag használatát az élelmiszerek tárolásához és melegítéséhez. Az üveg, az rozsdamentes acél vagy a kerámia az előnyösebb az ételek tárolásához. A meleg vagy zsíros ételek műanyaggal való érintkezésének elkerülése vagy minimalizálása lassítja a BPA átjutását az élelembe. Gyermekeknél, akiknél az expozíció relatíve nagyobb (könnyebb testsúly miatt), ezek az óvintézkedések még sürgetőbbeké válnak.
A közegészségügyi kihívás jelentős. Ha ezt a tanulmányt későbbi kutatások megerősítik, az indokolná a jelenlegi szabályozási stratégiák teljes felülvizsgálatát és a lakosság tömegoktatását az endokrin diszruptorral járó kockázatokról. A cukorbetegség – amely már számos más kockázati tényezővel küzd (ülő életmód, kiegyensúlyozatlan táplálkozás) – részben megelőzhető lenne azáltal, hogy csökkentjük az olyan vegyi anyagokkal való akaratlan expozícióját, amelyek mindenütt jelen vannak, de nagyrészt ismeretlenek.
