Egy új becslés szorongató képet rajzol fel. Megújított értékelések szerint az éghajlati modellek akár 15 százalékkal alulbecsülhetik a felmelegedés valódi hatásainak mértékét. Másként fogalmazva: azt, amit tudományos szempontból kezelhetőnek vélünk, valójában súlyosabb, gyorsabb és költségesebb lehet a vártnál.
Ez az átértékelés nem véletlenül jött létre. Az előző évtizedek modelljeiben figyelmen kívül maradt mechanizmusok integrálásából származik – olyan adathiány vagy számítógépes kapacitásbeli korlátozások miatt, amelyek már feloldódtak. Az eredmény egyértelmű figyelmeztető jel a tudományos közösség és a politikai döntéshozók számára.
Miért becsülhetik alul az éghajlati modellek 15 százalékkal az éghajlatváltozás hatásait?
A válasz egyetlen szóban összefoglalható: az éghajlati visszacsatolások. Ezek olyan körfolyamatok, ahol egy változás másik változást indukál, amely viszont az elsőt erősíti meg. A korábbi modellek, amelyeket több évtizeddel ezelőtt készítettek, csak részben ragadták meg ezeket a körfolyamatokat. Az újabb értékelések több mechanizmust vesznek figyelembe, és az összes számítás feljebb tolódik.
Az elhanyagolt természeti visszacsatolások
Az hosszú ideig alulértékelt tényezők között szerepelnek az alacsony szintű felhők. Ezek a felhők parasolként működnek: visszaverik a napsugárzást, mielőtt az elérné a felszínt. Az ezekből eredő csökkenés – amely maga a felmelegedésnek köszönhető – csökkenti ezt a védő hatást és felgyorsítja a hőmérsékletnövekedést. Ez egy önmegerősítő kör.
A szénciklus is rosszul lett kalibrálva. A felolvadó talajfagyott területek, az aszály és erdőtüzek alatt szenvedő erdők, amelyek kevesebb széndioxide-t képesek tárolni, az olyan óceánok, amelyek felmelegedésükkel arányosan kevesebb CO2-t tudnak felszívni – mindezek további CO2-kibocsátás forrásai, amelyeket a korábbi előrejelzések nem becsültek fel megfelelően.
Az aktuális előrejelzésekből hiányzó mechanizmusok
A tudósok néha valódi rejtett szorzóról beszélnek. Nem egyetlen hiányzó változóról van szó, hanem olyan apró felismerések sorozatáról, amelyek összeadódva jelentős eltérést okoznak. Az El Niño és az alapvető felmelegedés közötti kölcsönhatások, az atmosféra és az Antarktisz közötti hőcsere, vagy a légköri folyók szerepe a hő- és páratranszportban hosszú ideig túlzottan leegyszerűsített kezelésben voltak.
Fontos nagyságrend
A 15 százalékos alulbecsülés nem azt jelenti, hogy 15 százalékkal több hő lesz, hanem 15 százalékkal több konkrét hatás: tengerszint-emelkedés, aszályok, mezőgazdasági veszteségek. Már így is szoros költségvetéseknél az eltérés hamar számottevővé válik.
Milyen konkrét következményei vannak ennek az alulbecsülésnek?
Ez az átszámítás nem csupán kutatói kérdés. Újradefiniálja azt, amit a következő évtizedekben várhatunk – olyan hatásokkal, amelyek közvetlenül érinti a terület és az emberek életét.
A tengerszint gyorsabb emelkedése és gazdasági hatások
A tengerszint emelkedése az első számú érintett. A hegyi gleccserek és a sarki jégtakarók, köztük az Antarktisz jégtakarója a régi éghajlati forgatókönyvekben előrevetítettél gyorsabb dinamika szerint olvadnak. A tengerpartvidékek, amelyek már amúgy is nagy nyomás alatt vannak, korábbra és gyakrabban számíthatnak elöntésekre.
Gazdasági szempontból az ehhez kapcsolódó költségek arányosan nőnek. Az infrastruktúra megerősítésétől a termesztési zónák eltolódásáig és a biztosítási kalkulációk felülvizsgálatáig – minden éghajlathoz kötődő szektor magasabb feltételezésekből kell dolgozzék.
Szélsőséges időjárási eseményeinek erősödése és egészségügyi kockázatok
A szélsőséges időjárási ereignyek közvetlenül érintett. A hőhullámok hosszabbá és intenzívebbé válnak, az aszályok olyan régiókra terjednek ki, amelyek erre nem voltak felkészülve, és az intenzív csapadékos epizódok során az árvízjárás megvásárolódik erővel. Az erdőtüzek, amelyeket szárazabb talaj és stressz alatt szenvedő vegetáció táplál, az év egyre hosszabb szakaszaira terjednek ki.
Ezek a jelenségek közvetlen összefüggésben állnak a közegészségüggyel. A hővel kapcsolatos egészségügyi kockázatok, az erdőtüzek füstéből eredő levegőminőség romlása vagy az olyan vektoros betegségek terjedése, amelyek minden további fok nélkül előre nem látott növekedést mutathatnak, nőnek.
| Hatás | Korábbi becslés | Felülvizsgált becslés |
|---|---|---|
| Tengerszint-emelkedés | Lineáris pályatartás | Az antarktiszi olvadásból eredő gyorsulás |
| Hőhullámok | Gyakoriság alulbecsülve | Időtartam és intenzitás növekedés |
| Szénciklus | Szénlerakatok stabilitása | Talaj és óceánok csökkentett abszorpciója |
Mit jelent Magyarország számára az új értékelés?
Magyarország a Kárpát-medence részeként az európai átlagnál gyorsabban melegedő térségben helyezkedik el. A HungaroMet adatai szerint az országos átlaghőmérséklet 1901 óta körülbelül 1,15 °C-kal emelkedett, miközben egyes régiókban a hőhullámos napok száma az 1981 utáni időszakban nagyjából két héttel nőtt. Az alulbecsült hatások különösen súlyosan érinthetnék az ország már ismert sérülékenységeit:
A hőhullámok gyakoribbá és hosszabbá válhatnak, amely növeli az egészségügyi kockázatokat, különösen az idősek, a krónikus betegek és a kültéri munkavállalók körében. Az aszály és vízhiány a nyarakat szárazabbá tehetik, miközben a vízgazdálkodásra, a mezőgazdaságra és a talajnedvességre nehezedő nyomás nő. A szélsőséges csapadék során száraz időszakok hosszabbodása mellett nagy csapadékkal járó események gyakorisága is növekedhet.
A mezőgazdasági károk a hőstressz, az aszály, a talaj kiszáradása és a szélsőséges időjárás együttes hatásával a termésbiztonság csökkenését hozhatják. A levegőminőség romlása a magasabb hőmérséklet miatt megnövekedett talajközeli ózon-koncentrációval fenyeget. Budapest és más nagyvárosok esetén az urbánus hősziget-hatás fokozódhat, amely a beépített területeken a hőterhelést erősíti.
Mit változtat ez az éghajlatvédelmi cselekvésre?
Ez az átértékelés nem zárja ki az intézkedéseket – inkább sürgősebbé teszi azokat. Az IPCC már integrál ilyen típusú korrekciót szintetikus munkájába, és a dekarbonizációs stratégiák most már szűkebb biztonsági margóval kell hogy működjenek, mint amire korábban számítottunk.
Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az enyhítő erőfeszítéseknek – az emisszió csökkentésének – fel kell gyorsulnia. Ez azt is jelenti, hogy az alkalmazkodási politikák – gátak, hőségriadók, vízgazdálkodás – nem alapulhatnak a régi tájékozódási pontokon. Az éghajlatváltozás sürgőssége nagyobb léptékre vált, de lényege nem változott: a probléma ugyanaz marad, de az időpontja szűkül.
Az új előrejelzések és kockázatértékelési eszközök
E megállapítás tudatában a kutatócsapatok átdolgozzák éghajlati forgatókönyveiket, hogy a visszacsatolási hurkokat nagyobb finomságú szinten integráljanak. Az új modellezési eszközök több műholdat felhasználó adatokat kereszteznek, különösen az Antarktisz és az óceánok tekintetében, hogy az előrejelzéseket folyamatosan alkalmazzák ahelyett, hogy egy évtizedre rögzítenék.
A területek számára ez pontosabb kockázati térképekre fordítódik, amelyek képesek előre jelezni, hogy ahol és mikor sújtanak az árvízek, az aszályok vagy a hőhullámok a legerősebben. Ezek az eszközök nem helyettesítik a politikai döntést, de szilárdabb alapot adnak olyan válaszok felépítéséhez, amelyek végre megfelelnek az így végre korrigált számok által feltárt valóságnak.
