Egy olyan madár, amely testtömegének egyötödét műanyag hulladékból hordja. Lehetetlennek tűnik, de a kutatók ezt dokumentálták olyan tengeri madaraknál, amelyeket magyarországi folyókban, tavakban és hulladéklerakók körül találtak meg. A 15%-os szám nem újságírói túlzás, hanem valódi tudományos mérés.
Magyarország kontinentális vízterületein és települési hulladéklerakóin a sas-, gólya- és más nagyobb madaraknál végzett kutatások kimutatták, hogy egyes egyedek – különösen a még fiatal, nem képes az elfogyasztott hulladék visszahányására – olyan mértékben nyelnek le műanyagot, hogy az a teljes testtömegük 15%-át is elérheti. Egy 500 grammos felnőtt madárnál ez 75 gramm hulladéknak felel meg, amely a gyomorban (proventriculus) halmozódik fel.
A legsúlyosabb eset: csaknem 900 műanyagdarab egy madár gyomorában
A dokumentált legsúlyosabb eset egy olyan madár, amelynek boncolása során csaknem 900 műanyagtöredéket találtak az emésztőcsatornájában. Italos kupak, fólia, szövetszálak és csomagolási hulladék: egy teljes leltár a településeken előjövő hulladékokból, amely egy olyan állatban halmozódott fel, amely soha nem hagyta el szabad akaratából a szűkebb környezetét.
Ez az intenzív műanyag-bevitel nem izolált eset. A magyarországi madarak populációit nyomon követő kutatások egy évtizedes tanulmányozás során azt tapasztalták, hogy év után év nő az ősz után visszatérő vagy szálláshely-váltó madarak gyomorában talált hulladék mennyisége, ahogy nő a településeken és a környéken a műanyag szennyeződés.
Az emberre vetített ekvivalencia: 12 kg műanyag egy 80 kg-os emberhez
Hogy ezt a számot könnyebben megértsék, a kutatók egy összehasonlítást végeztek. Egy 80 kilós ember, aki ugyanezt az arányú műanyagot viselne a testében, nagyjából 12 kilogramm hulladékot hordana – amely egy vízpalackos tasak súlyának felel meg – és ezt soha nem tudná eltávolítani az emésztőrendszeréből.
Ez az analógia segít megérteni, hogy a műanyag szennyezettsége miért nem csupán egy kellemetlenség ezeknek az állatoknak. Valódi fizikai helyet foglal el a szervezetükben, csökkenti az igazi táplálék számára rendelkezésre álló helyet, és szó szerint súlyként nehezedik a repülésre, táplálékszerzésre és ragadozóktól való menekülésre való képességükre.
A leginkább érintett madárfajok Magyarországon
A hazai folyók és tavak partján illetve a hulladéklerakók körül táplálkozó madarak vannak különösen kitéve a veszélynek, mivel ezek a helyek ahol a műanyaghulladék halmozódik. A silók, gödények és vízimadarak közül az úszógégecsek, valamint a nagy gólyák és sasok figyelhetők meg, mint a szennyezettsége által leginkább érintett fajok. Az étrendjük az iszap-, víz- és összerakom-felszín fölötti táplálékkeresésre épül, amely arra vezet, hogy egy fehér vagy fényes műanyagtöredéket halnak, békáknak vagy rovaroknak néznek.
| Faj | Érintett terület | Megfigyelt szennyezettség szintje |
|---|---|---|
| Nagy sas | Magyarországi és közép-európai folyók | Gyakori műanyag-bevitel, fiatal madarak magas mortalitása |
| Fehér gólya | Ártéri területek | Ismételt hulladékbevitel dokumentálva |
| Úszógégecsa | Tavak, halastavakon | Krónikus műanyag-szennyezettsége kimutatott |
A műanyag darabolódása során kialakuló töredékek színükben (piros, narancssárga, átlátszó) hasonlítanak a madarak természetes prédáira, és úszódásuk is hasonló a halakéhoz vagy rákokéhoz. Egyes töredékek még kémiai szagot is bocsátanak ki, amely összetéveszthető a vízi algák szagával, így becsapva az érzékeny szaglásúnak számító madarakat.
A plasticosis: amikor a műanyag új betegséget okoz
A műanyag ismételt bevitele nem csupán mechanikai szűkületet okoz. A kutatók egy sajátos kórkép azonosítottak a folyamatos műanyag-expozíciónak kitett madaraknál: a plasticosis. Ez a betegség a proventriculus szöveteinek krónikus gyulladásával jellemzett, amelyet a műanyagtöredékek állandó súrlódása okoz az emésztőcsatorna falán.
Idővel ez a gyulladás a szövetek progresszív fibrozálódásához vezethet, amely elveszítik rugalmasságukat és normál emésztőképességüket. A szerv scar-szövetet képez, merevvé válik, és egyre kevésbé működik. Ellentétben egy szokásos sérüléssel, ez a lebomlás nem gyógyul, amíg az expozíció a műanyagra folytatódik, így ez egy tartós és lassan előrehaladó betegség, nem pedig egy pontszerű trauma.
A hatások a magyarországi madárpopulációkra
A fiatal madarak, a költözéskor visszatérő vagy letelepedő populáció tagjai különösen veszélyeztetetté válnak. Az ivadéknevelő szülők, amikor táplálékot keresnek, néha maguk is műanyagtöredékeket adnak át az alomnaknak, azt gondolva, hogy zsákmányt közölnek. Az alacsony, még képtelen az elfogyasztott műanyag visszahányására, fokozatosan felhalmozza ezt az anyagot, amely végül az emésztőcsatornájának nagy részét kitölti.
Ez az akkumuláció egy ál-teltség-érzetet okoz: az alomp telinek érzi magát, anélkül hogy a növekedéshez szükséges tápanyagokat felszívta volna. Gyengül, fogyott, és legsúlyosabb esetekben alultápláltságban hal meg, noha a gyomra tele van. Ez a szennyezéshez közvetve kapcsolódó mortalitás még inkább megterheli az olyan fajok populációit, amelyeket már úgy is veszélyeztetetnek neveznek, és gyakran évről évre csökken az egyedeik száma.
Az magyarországi ökoszisztéma egész szintjén ezek a megfigyelt adatok olyan korai figyelmeztető jelzésként szolgálnak, amely azt mutatja, hogy a műanyag szennyeződés már a legkisebb településektől és folyótól is messze eléri az állatokat. Ha olyan madarak, amelyek a településektől és ipari szennyezőforrások ezrei távolságra élnek, ennyire szennyeződnek, az azt jelzi, hogy a mikroműanyagok és műanyaghulladékok mostanra szinte az összes hazai és közép-európai vízrendszert elérik, és olyan fajokat is érintenek, amelyeknek soha nem volt közvetlen érintkezésük egy szárazföldi szennyezőforrással.
